Elítélték a férfit, aki négyszáz euróért akart eladni egy Szatmár megyei nőt
„Április 9-én a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) nagyváradi területi irodájának ügyészei emberkereskedelem bűntettének elkövetése miatt 24 órára őrizetbe vették H. A.-t” – számoltunk be fél évvel ezelőtt olvasóinknak.
A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a 41 éves, nagyszalontai származású H. Attila egy 23 éves, szaniszlói nőt szeretett volna eladni szexuális kizsákmányolás céljából bárkinek, aki vállalta, hogy személyesen megy el a gyanúsított lakhelyéig, hogy ott üthessék nyélbe az üzletet. A DIICOT ügyészei a nagyváradi rendőrséggel közösen szervezett akció során épp akkor csaptak le a férfira, amikor az potom 400 euróért szeretett volna túladni a fiatal nőn, hogy aztán leendő „tulajdonosa” prostitúcióra kényszeríthesse az áldozatot. A férfit elfogása után a nagyváradi törvényszék 15 napos előzetes letartóztatásba helyezte, az ügyben pedig büntetőeljárást kezdeményeztek, melynek eredménye e hónap elején született meg, de mielőtt erre rátérnénk, lássuk, honnan is indult a történet.
Facebookon árulta a nőt
A Libertatea tudósítása szerint az áruba bocsátott „portéka” egy 23 éves, mindössze nyolc osztályt végzett nő volt, aki meglehetősen szegényes körülmények között tengődött családjával. Az egyetlen szobából és egy kicsinyke konyhából álló házban a nő szüleivel, négy testvérével és az egyik sógornőjével élt együtt, ám munkája egyiküknek sem volt, egyetlen kereseti forrásuk a településen szerzett napszámos munka volt. Aztán egy márciusi napon a nő és az anyja heves szóváltásba keveredtek: utóbbi szemrehányást tett lányának mondván, egyetlen banit sem hoz haza, csak egy plusz éhes szájat jelent a családnak. A fiatal nő ekkor elmenekült otthonról, s egy, a szomszédos községben élő barátnőjénél húzta meg magát, aki történetesen épp annak a H. Attilának volt az élettársa, aki nem sokkal később potom 400 euróért szerette volna eladni őt.
Mivel a pandémia miatt bevezetett kijárási korlátozás okán nem lehetett csak úgy jönni-menni a települések között, ezért Attila a Facebookon írt rá olyan férfiakra, akikről úgy sejtette, talán érdekeltek lennének az üzletben. Mivel első körben azonban senki sem mutatott érdeklődést a lány iránt, ezért a férfi elkezdte felspékelni az ajánlatot: amellett ugyanis, hogy részletesebben is leírta a nőt, már képeket is küldött az „áruról”.
Az egyik potenciális vevő azonban lelkiismeretesebb volt annál, minthogy hagyja, hogy egy fiatal nőt így kihasználjanak, értesítette a rendőrséget. A hatóság e férfi segítségével csapdát állított Attilának, arra kérve őt, hogy az üzletet egy szatmári bevásárlóközpont parkolójában üssék nyélbe. H. Attila élettársa annak rendje és módja szerint felkészítette a lányt: megmosdatta, felöltöztette és kisminkelte, mi több, még néhány ruhát és lábbelit is adott neki.
Attila és a lány a megbeszélt időpontban meg is jelent a szóban forgó parkolóban, ám azt nem sejtették, hogy a „leendő vásárló” zsebében nem csak az a bizonyos 400 euró, hanem egy lehallgató készülék is lapult, így a rendőrség is első kézből hallhatta, amint Attila és a férfi az üzletről egyeztetnek. Amint pedig átadásra került a pénz, a hatóság emberei azonnal körbevették az emberkereskedőt, a történet folytatása innentől pedig már ismert olvasóink előtt is: H. Attilát előzetes letartóztatásba helyezték és az ügyben nyomozást indítottak. A férfi ügyében október 1-én hirdettek ítéletet: az emberkereskedelemmel vádolt H. Attilára első fokon öt év letöltendő szabadságvesztést szabtak ki.
Nem ismeretlen számára a bűnözés
A Libertatea információi szerint a férfi gyermekkorában rendezett családi háttérrel rendelkezett, szülei rendes munkásemberek voltak, viszont az általános iskola elvégzése után elszökött otthonról és rossz társaságba keveredett. Már egész fiatalon megtanulta feltörni a zárakat, és több betörésben is részt vett. Mindössze 16 éves volt, amikor a bíróság egy diszkóverekedés miatt elítélte, majd 21 évesen ismét börtönbe került ugyancsak testi sértés miatt. Szabadulása után a piti betöréseket emberkereskedelemre váltotta, melynek részeként a Bihar és Szatmár megyében felhajtott fiatal lányokat Olaszországba közvetítette ki. A bizniszbe négyszer is belebukott, a börtönben már jól ismert vendégként fogadták, ám a férfi még ebből is hasznot tudott húzni. Arra hivatkozva, hogy cellája szűk, mocskos, penészes és áporodott szagú, a bútorok nem megfelelőek, a tusolási idő nem elégséges, és megfelelő mennyiségű testmozgást sem tud végezni a büntetés-végrehajtási intézet udvarán, az Emberi Jogok Európai Bíróságától kártérítést követelt. A CEDO helyt is adott az elítélt kérésének, az „elszenvedett kellemetlenségekért” pedig mintegy 3 ezer eurót fizettek neki. Talán ebből jut majd arra is, hogy a fiatal lánynak megítélt 450 eurós kártérítést kifizesse...
